A budapesti fogorvosnál a fogpulpa vizsgálata a fogászati kezelések egyik alapvető mozzanata. A 13. kerületi rendelőben a legjobb képalkotó berendezések és modern fogászati eszközök állnak a szakemberek rendelkezésére ahhoz, hogy fájdalommentesen és gyorsan diagnosztizálhassák a páciensek panaszát.
A budapesti fogorvos a legjobb eszközök segítségével lát hozzá a fogpulpa vizsgálatához. A 13. kerületi fogászaton megvizsgálják, hogy milyen módszerrel és hogyan lehet a szuvas fogat kezelni, szükség van-e annak eltávolítására vagy a konzerváló fogászat eszközeivel megmenthető.
A fogorvos pulpakamrában, amelyet űrként csak a pulpa lágy szöveteinek roncsolása, pusztulása és eltávolítása után láthatunk, megkülönbözteti a rágófelszín, ill. a metszőéi irányába eső tetőt (tegmen cavi pulpae), az axialis falakat, melyek nagyjából párhuzamosak a fog hossztengelyével, haladottabb kordákon a kamra ürege felé bedomborodnak, valamint a pulpakamra fenekét (paries subpulpalis).
A pulpakamra feneke azonban nem analóg a többi fallal, hanem a gyökércsatornák számával azonos számú tölcsérszerű bemélyedésből áll.
A fogorvos vizsgálata alapján gyökérpulpa a gyökércsatornát tölti ki. E megnevezéssel ellentétben, amelyből arra kellene következtetni, hogy a pulpa eltávolítása után foggyökerenként egy (vagy esetleg több) csatorna marad vissza, a valóságban többszörös elágazású csatornarendszert találunk. Az elágazások főképpen a gyökér apicalis végén gyakoriak (delta apicale, ramificationes apicales), de számos oldalág, oldalcsatorna található egygyökerű fogon a gyökér középső harmadában is, még több összekötő ág (míg pulpa tölti ki, pulpahídvól beszélhetünk) egy gyökérben elhelyezkedő két vagy esetleg több csatorna között, ezek feltárása a fogászaton a megfelelő eszközök segítségével fájdalommentes.
A budapesti fogorvos a következő meghatározást használja. A gyökérpulpa — és ennek megfelelően a gyökércsatorna — a pulpakamrától a gyökércsúcs felé vékonyodik, de nem egyenletesen. Kezdetben csak kissé, nagyobb mértékben csak az apicalis gyökérharmadban. A gyökércsatorna falát a foggyökér hosszának túlnyomó részén ugyanúgy dentin alkotja, mint a koronái pulpakamráét, a csatorna apicalis végét azonban nem dentin, hanem cement veszi körül.
A cementréteg vastagságától függ egyrészt, hogy milyen hosszú résznek a fala áll cementből, másrészt az is, hogy mennyire szűkül be a pulpa, ill. gyökércsatorna apicalis vége (ezt a gyökérrészt közkeletűen gyökércsúcsnak nevezzük, lumenét pedig fora- men apicale névvel illetjük).
Minthogy a szervezet mindaddig képez dentint, amíg a pulpa funkcióképes, a pulpakamra és a gyökércsatorna térfogata, ill. tágassága ceteris paribus az életkortól függ. A fogorvosi vizsgálatok megállapították, hogy fiatalabb korban nagyobb a pulpakamra, tágabb a gyökércsatorna — azaz nagyobb a pulpa, vaskosabb
a gyökérpulpa — mint idősebb korban. Ugyancsak az életkortól függ — fiziológiás körülmények között — az apicalis részben a cement vastagsága (idősebb korban vastagabb).
A pulpa szöveti szerkezetét illetően ismétlésszerűen utalunk arra, hogy fiatal korban embrionális kötőszövetből áll. E kötőszövet sejtdús, rostokban szegény, a sejtközi állomány erősen hidratált kocsonyás anyag. A kor haladtával sejtekben szegényebbé és egyben rostokban dúsabbá válik, a sejtközti állomány hvdratatiója is csökken, ilyenkor már fogorvosi vizsgálatra lehet szükség. Felszínén paliszádszerű elrendeződésben zárt sejtsort találunk, ez az odontoblast-réteg. A megnevezés ellenére, mely e sejteknek tulajdonítja a dentinképzést, nem biztos, hogy a dentint az odontoblastok képezik.
Nyúlványaik — az ún. Tomes-féle rostok — a dentincsatornákon át egészen a zománcdentin, ill. cementdentin határig érnek. Hogy ezek teljesen kitöltik-e a dentincsatornácskák lumenét, vagy mellettük még nyirokrés helyez-kedik el, nem döntő jelentőségű probléma.
Az bizonyos, hogy ezeken a csatornákon át biztosítja a szervezet a pulpa felől a dentin kívánatos hydratatióját, amitől e szövet mechanikai ellenállóképessége függ. Feltételezik, hogy ezen az úton a zománcba is diffundál a pulpából az ún. ,,fog-lympha”, azaz a dentincsatornácskák folyékony tartalma. Ennek szerepe a zománcban tisztázatlan. A dentinben ez a nedvmennyiség fontos. Pulpa nélküli fogon ennek utánpótlása nincs biztosítva, a dentin „kiszárad”, és törékennyé válik.
Fogpulpa vizsgálat a budapesti fogorvosnál az esztétikai fogászaton. A fogszuvasodás kezelése szakszerűen elvégezhető a 13. kerületi klinikán.
Megosztás a facebookonA modern tömés előkészítése a fogorvosnál a barázdák és a gödröcskék mélyén a caries mai ismereteink szerint a zománc szerkezetének tökéletlensége folytán keletkezik: jellemző rá, hogy behatolási kapuja kicsiny, a zománcban is szétterjed a prizmák lefutási irányának megfelelően, s amint elérte a dentint, a zománcot alávájva terjed széliében is.
Ennek figyelembevételével kell a fogászaton a szuvas gócot megnyitnunk: a dentintámasztékától fosztott zománcot vésővel — kézi erővel, esetleg kalapáccsal ütve a vésőre — betörjük, a véső köszörült oldala a gödröcske, ill. barázda centruma felé tekint. Ha a fogszuvasodás még kicsiny, és nem sikerült a leírt módon betörnünk a zománcot, a góc feltárását egyenes-, esetleg könyökdarabba fogott lencsekővel, gyémánttal végezzük.
Amint a fogorvos a dentinbe értünk, a praeparálást célszerűen kúpfúróval folytathatjuk, amelyet a dentin legfelszínesebb rétegében vezetünk a fissura mentén a még ép zománc alá, a fúró által dentintámasztékától megfosztott zománcot a fúrót kifelé húzva letörjük. Így tárjuk fel az egész fissurarendszert a mesialis és a distalis oldali záró zománclécig.
Nagyőrlőn, főképpen alsó nagyőrlőkön a feltárást 5-6 mm átmérőjű keskeny gyémántkerékkel is végezhetjük, a legeredményesebben turbinával forgatott kis csonkakúp alakú vagy hengerded gyémánttal dolgozunk, mellyel egy ütemben végezzük a feltárás fentebb leírt két mozzanatát a fogászaton. Ezt követően azonban körül kell járnunk a kialakuló üreget az axialis falak mentén kúpfúróval, hogy legalább e helyeken kialakítsuk az üreg lapos pulpalis falát, axialis falainak enyhe divergálását a pulpalis fal irányába és az éles axiopulpalis éleket.
Felső nagyőrlőkön eltérhetünk attól az általános szabálytól, hogy a rágófelszín barázdarajzolatát az üregbe kell foglalnunk, mert e fogak rágófelszínét a crista transversa kiterjedtebb mesialis és kisebb distalis barázdarendszerre osztja. Ha csak az egyik barázdarendszer betegedett meg, elegendő a kérdéses záróléctől a crista transversáig haladni a praeventiv extensióval, ha a caries a cristát alávájta, az üreget az egész rágófelszínre ki kell terjeszteni.
Ha a leírt módon a fogász által feltárt, kiterjesztett és megfelelő tartási formájúra alakított üreg mélyén nincs caries, lapos végű kúpfúróval simára gyaluljuk az egész pulpalis falat. Ha viszont szuvas dentint találunk, a legcélszerűbb módon kanálexkavátorral kikaparjuk.
E célra egyébként gömbfúrót is használhatunk.
Nem kell az üreg pulpalis falát egész kiterjedésében a caries legmélyebbre hatolt pontjának megfelelően kiképeznünk, a tömés tartását és ellenállását kellően biztosítja az axialis falak mentén praeparált perem, az üreg közepe tájának gömbszeletszerű be-mélyedése ellenére is szilárdan áll a modern tömés a fogászat.
A fogorvos az előkészítés utolsó műszeres szakasza a zománcszélek ferdére faragása és simára gyalulása, ezt vésővel, esetleg zománcbárddal végezhetjük, de használhatunk e célra finom szemcséjű kicsiny hengeres követ, konvencionális sebességgel forgatott gyémántot is. A szabályosan praeparált I. osztályú rágófelszíni üregben élt csupán a pulpalis fal és az axialis falak között képezünk, míg az egyes axialis falak enyhe görbülettel folytatódnak egymásban.
Fogtömés kivitelezése és előkészítése. Néhány további téma, mely mindenki számára izgalmas és hasznos lehet: fogszuvasodás kezelése Budapesten, fogorvos a közelben, fogszuvasodás megelőzése, fogászat a kerületben, Budapest klinika.
Megosztás a facebookon